Határtalanul 2017-18 tanév

Székelyföldön jártunk

 

Határtalanul HAT-17-02 program keretében a BSZC Népi Kézműves Szakközépiskolája és Kollégiuma 28 diákja és tanárai töltöttek hat, látnivalókban bővelkedő napot Erdélyben. Az utazás központja Sepsiszentgyörgy volt és főleg Kovászna megyei, háromszéki területeket látogattak meg, melyek a tanult szakterületükkel kapcsolatban vannak. (A székelyek közigazgatási területeit majd ötszáz éven át – 1872-vel bezárólag – székeknek hívták. Hét széket különböztettek meg, melyek közül a XVI. században Háromszék néven egyesült Kézdi-, Sepsi-, és Orbai székek.) A csapat november 24-én érkezett a Plugor Sándor, magyar grafikus és festőről elnevezett művészeti líceumba, hogy az iskola diákjaival közös programokon vegyen részt.

Többek között meglátogatták a Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, ahol szakszerű idegenvezetéssel ismerhették meg a múzeum történetét, főként néprajzi jellegű gyűjteményét. A Gábor Áron életét bemutató kiállításon megszemlélhették az egyetlen épen maradt, felbecsülhetetlen értékű általa öntött ágyút, és az ihletett pillanatban még a Gábor Áron rézágyúja kezdetű dalt is elénekelték.  Bepillanthattak a Guzsalyas Alapítvány munkájába, mely nemcsak Erdély, de az ország egyetlen felnőtteket kézművességre oktató szervezete.

Kézdivásárhely építészetileg is különleges élményt adott az Európában egyedülálló utcateres települési elrendezésével. Hetven utcatér maradt meg, mely dupla gyűrűben veszi körül a régi piacteret, mely a mai főtér. Kezdetben csak a mesterek építették házaikat a piac köré, melyeket kapuval zártak el, ezek voltak az utcaterek. A lakosság számának növekedésével megengedték, hogy házaik mögé, szorosan egymás mellé újabbakat építsenek, így egy-egy utca alakult ki az utcatérből. Felbecsülhetetlen értékű az Incze Lászlóról elnevezett Céhtörténeti Múzeum, melynek kiállításai a régi céhes mesterségek életébe ad bepillantást. Egyedülálló babagyűjteménye több száz népviseletbe öltöztetett Zsuzsi és Andris babán teszi tanulmányozhatóvá az erdélyi népviseleteket.

Vetró András szobrász, műtermét bemutatva az alkotás közbeni művészi szabadságról szólt.

Az alsócsernátoni Haszman Pál Múzeumban nem csak élvezetes előadást hallhattak a magyarságról, a kopjafák és sulykolók ornamentikájáról, de kipróbálhatták a bútorfestést is. A Damokos család udvarházában 1973-ban létesített múzeum köré kopjafa bemutató, skanzen, rádiótörténeti, mezőgazdasági gép és kályhakiállítás is kapcsolódik. (A kúriában szállt meg 1881-ben Jókai Mór, aki a következő évben megjelent Damokosok című könyvében írta meg az ott gyűjtött élményanyagot.)

Még aznap este a pécsi illetőségű, éppen vendégjátékon lévő MárkuSzínház betlehemes bábelőadásán mulathattak.

Szintén egész napos kiránduláson jártak az Erdővidéken. Vargyason a Sütő család bútorfestő műhelyét a jelenlegi legfiatalabb alkotó családtag, Gábor mutatta be, majd az unitárius templomot, és a báró Daniel család kastélyát nézték meg. Bardócon Csod Jolán székelyruha szövő és varró, Baróton Kovács Béla bőrös műhelyét, majd Józsa család vállalkozásban működő gyapjúfeldolgozó üzemét tekintették meg. Ekkor már nem az eső, hanem a hó kezdett el esni. Sokáig emlékezetes marad a nagy mesemondó, Benedek Elek által feleségének épített Mari-lak meglátogatása és nem csak azért, mert az író unokája, Benedek Mária mutatta be, hanem azért is, mert hóesésben, sötétben, alig megközelíthető úton jutottak el a házhoz.

Hosszú, de csodálatos, szintén havas nap lett a következő is, ez már a Brassó környéki Barcaságba vezetett. Zabolán a dr. Pozsonyi Ferenc szülőházában berendezett házban egy székely család mindennapjait mutatták be, míg a professzor által a moldvai csángó területről gyűjtött anyag és fazekas műhely külön épületben tekinthető meg. Gelencén, a több stílusjegyet tartalmazó Szent Imre római katolikus templom csodálatos Szent László legenda és Passió freskói, az 1400 éves keresztelő kút, festett kazettás mennyezete teszi Háromszék legértékesebb kultikus műemlékévé. Hétfalu, mely valójában hét falu egybeépülése révén jött létre, annak Türkös nevű részében a Csángó Múzeumban történeti kiállítást tanulmányozhattak, Barkó Etelka néni a tojásírásról beszélt és bemutatta, hogyan kontyoltak fel egy csángó leányt, milyen viseletet hordott. Az utolsó látogatás egy csángó szövőműhelyben a jellegzetes gyapjú és len szövéseket megtekintése volt, este pedig a líceum dráma tagozatos diákjai lepték meg a társaságot egy fiatalokat érintő és elgondolkodtató előadással.

Fárasztó, de élményekben gazdag napok után tért haza a kis csapat, hogy munkájában kamatoztassa a kint szerzett tapasztalatokat.

 

Fazekas Ferenc

programban résztvevő szakoktató