A Nádudvari betlehemes csoport tagjai a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskolája és Kollégiuma tanulói, akik több mint tíz éve járják a települést és környékét, illetve tavaly óta Centrumunk 12 tagintézményeit is, az adventi időszakban. Az oktatási intézmény jellegéből adódóan a tagok rendszeresen cserélődnek, egy-egy résztvevő 2-4 éven keresztül tagja a csapatnak. A diákok a játékhoz szükséges viseletek egy részét és magát a Betlehemet is maguk készítették.
Évről évre meglátogatjuk azokat a családokat, cégeket, intézményeket, akik iskolánkat támogatják, és szívesen fogadják szertartásunkat.
A játékot eredetileg a környező települések betlehemesei alapján állítottuk össze, mely az évek során mindig változott, finomodott, és többször lehetőségünk volt nádudvari idősek visszaemlékezéseit meghallgatni, az általuk elmondott szövegtöredékeket is beépítettük a játék menetébe.
Nádudvari betlehemes alapján:
Ének (kintről):
Angyal vagyok, pásztorok, pásztorok,
örömet hirdetek,
Mert ma néktek született,
ki megjövendöltetett.
Egy szűznek méhéből,
szűzen szült véréből,
Alle, alleluja, a kis Jézuska
- PÁSZTOR:
Fényes csillag fényeskedjék,
Jézus neve dicsértessék!
Betlehem a gazda kapujába,
Szabad-e behozni a gazda házába?
Ha be szabad hozni, köszönettel veszem,
Többi társaimat szóval értesítem.
Mondják: Igen, be szabad.
Gyertek be, angyalok!
ANGYALOK: (hozzák a betlehemet, közben énekelnek)
Mennyből az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok!
Istennek fia, aki született
Jászolba, jászolba,
Ő lesz tinéktek üdvözítőtök
Valóba, valóba.
Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária,
Barmok közt fekszik, jászolba nyugszik
Szent fia, szent fia.
A betlehemet az asztalra teszik, két oldalról melléállnak.
CSIKÓS: (kopogtat, belép)
Adjon Isten kolbászos jó estét!
Túl a Tiszán nevelkedtem titokban,
Csikós voltam már tízéves koromban.
Ha felülök szilaj csikóm hátára,
Úgy vágtatok a ménesnek utána.
Ivár, buvár, gyere be te betyár!
BETYÁR: Patkósipkám darutollas, virágos,
Félre vágom, hej, de nagyon betyáros!
Most vettem a túri vásár elején,
Nádudvaron betyárfattyu vagyok én.
Betyár vagyok, annak tartom magamat,
Csaplárosné barna lánya viseli a gondomat.
Jól is teszi, ha gondomat viseli,
Olykor-olykor hasznomat is veheti.
Éjjel bementem egy úrnak házába,
Perselyemet vágtam az asztalára.
Mondtam neki, tegyen bele valamit,
Mert ha nem, elveszem az életit.
Az úr ijedtében mit tevett?
Perselyemet arannyal, ezüsttel megtöltötte,
Úgy eresztett utamra,
El is mentem dógomra.
Kis falumtól alig mentem messzire,
Utánam jött a csendőrök ezrede.
Csendőrük ezredesét
Perselyemmel úgy megvágtam, hogy felbukott.
Perselyemet nem értem rá felvenni,
Kis pej lovam hátára felpattani.
Kis pej lovam jégre futott,
Kitörött mind a négy lába,
Így maradtam itt egy ingbe, gatyába,
Így jöttem el szép karácson napjára.
(kiszól) Gyere be pajtás!
- PÁSZTOR: (megbotlik a küszöbben, méltatlankodva mondja)
Ej, de magas a kentek küszöbje sarka,
Majd beestem rajta!
Bejártam már a fél világot:
Ázsiát és Afrikát,
A Fekete tengeren is átjártam,
Megpihentem egy fekete kotlóstyúk árnyékában,
Mire a kis Jézusra rátaláltam.
(kiszól) Ivár, búvár, gyere be te öreg!
ÖREG: (kintről) Miféle pálinkásüveg?
- PÁSZTOR: (bosszankodva) Nem mondtam, hogy pálinkásüveg, csak azt, hogy gyere be, te öreg.
ÖREG: Nem megyek, mer egy félméteres füstölt kolbásszal kiverik a fogam.
- PÁSZTOR: Dehogy verik, dehogy verik, inkább nyakamba tekerik. Gyere csak be öreg!
ÖREG: Nem megyek, mer a forró kalácsot a hónom alá dugják.
- PÁSZTOR: Dehogy dugják, dehogy dugják, van itt, aki megegye!
BETYÁR: Gyere be te vén kutya!
Jól tartanak itt borral, bottal, pecsenyével,
Fészkes-fekete fenével!
ÖREG: (kinn motoz) Mennék én, de nem lelem az ajtó kilincsét.
- PÁSZTOR: Sarka fele, öreg, sarka fele!
ÖREG: (kintről) A nyehézséges nyavajába! Szalka fele? Nem megyek én Mátészalka fele!
(beesik a küszöbön)
Ej, de magas a kentek küszöbje sarka,
Majd beestem rajta!
Adjanak egy csákánybaltát,
Hagy faragjak rajta.
Meg egy háromágú vasvillát,
Hogy a szememből kipiszkáljam a csipát,
Hogy meglássam a kemence vállán
A zsíros pogácsát. (szétnéz)
Itt vagytok, fiaim?
Hát ti csak idebenn esztek, isztok, dorbézoltok?
Öregapátokra nem is gondoltok?
Hej ha előveszem ezt a hetvenhét mázsás buzogányom, úgy elverlek, benneteket, hogy semmi bajotok sem lesz! 277 éves öregember vagyok, 99 pulyának édesapja vagyok. Ti is az enyémek vagytok (a közönségre mutat)
Bejártam én már Ázsiát, Afrikát, Ámerikát, Ausztráliát, a Seregélyest meg a Sinkókertet is, mégis elértem a Karácsony napját.
(kinéz egy lányt a közönségből) Hogyne, jányom, mert veled álmodtam az éjszaka! Egy szál kolbászt a nyakamba akasztottam, egy szál hurkával megpótoltam, mire felébredtem, üres lett a gyomrom!
CSIKÓS: Ne búsulj Öreg, majd megtölti a gazda a kulacsunkat.
ÖREG: Nem tudjátok hun jártam én az íjjel?
- PÁSZTOR: Hun öreg hun?
ÖREG: Még az Óperetencéros tengeren is túl, még azon is túl, ahun egy kis fekete disznó túr, ott, ahun a sernek, bornak rőfit két krajcárért mértík.
BETYÁR: Ittál öreg, ittál?
ÖREG: (bottal dobolva) Itt állok kedves fiam, itt, itt!
BETYÁR: Nem úgy öreg, ittál-e ott?
ÖREG: Vasút? Azt hittem, hogy az öreg Kossuth, pedig az mán rígen meghótt. Ittam hát, még most is meginnám, ha vóna. De itt mindent megittatok, ettetek, 277 éves öreg apátokat mosogatólével, pálúggal se vártátok. Róla nem is gondolkoztok, hát nem tudjátok az Isten tízparancsolatját? Még ma este ez az átkozott gircses, görcsös bot töri a hátatok csontját!
No de hány óra angyalok?
ANGYALOK: Fél tizenkettőre.
- PÁSZTOR: Na akkor, öreg, feküdj le a földre!
ÖREG: Sok hegyet-völgyet bejártam
De még ilyen sima helyre nem találtam!
De, szemetes a házatok, Tán nincs eladó lányotok? No majd kiseprem én!
Ha én ide lefekszek, többet pásztor nem leszek! De elébb még keresztet vetek a fejem alá, hogy az ördögök el ne vigyenek az éjjel.
(az angyalokhoz) Tik meg mondjatok egy szép éneket!
ANGYALOK: (éneklik)
Mennyből jöttünk most hozzátok,
Jó hírt mondok, jer halljátok:
Nagy örömet most hirdetek;
Méltán ujjong ma szívetek.
ÖREG: Ó, ti, csúf kutyák mind, kik itt kornyikáltok, még azt sem tudjátok, hogy kell az Istent dicsérni!
CSIKÓS: Fogja csak kend, Öregapám,
Nyeljen ebből a kulacsból vagy kettőt, hogy megtisztuljon a kivénhedt szeme! Hisz ezek nem csúf kutyák, hanem mennyei angyalok!
ÖREG: No én horkantok egyet, addig dicsőítsétek egy kicsit nélkülem a kis Jézust! (elalszik)
ÉNEK:
Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Kit régente várt az egész világ.
Betlehemben kibimbózott zöld ág,
Király-nemből méltóság.
De nem talált szállást a városban,
maradása lészen a pusztában
ökör szamár állanak a jászlon
csudálkozván jézuson.
Bölcsőd volnék gyengén ringatnálak,
a hidegnek csípni nem hagynálak
Bétakarván úgy ápolgatnálak
Szolgálnék mint uramnak
Szolgálnék mint uramnak.
ANGYALOK: Glória!
- PÁSZTOR: Hallod öreg, gomolya!
ÖREG: Jó vóna az én gyomromba!
ANGYALOK: Glória!
- PÁSZTOR: Hallod öreg, bőrcsizma!
ÖREG: Húzza fel a gazdája! Én is felhúznám, ha az enyém vóna!
ANGYALOK: Glória!
CSIKÓS: Kelj fel, öreg, glória!
ÖREG: Nem jár télbe gólya, ugorjon ki a szemed golyója!
PÁSZTOROK: Csapófát az öreg alá!
ÖREG: Csapófát az ördög fia alá!
- PÁSZTOR: Jártál-e iskolába, öreg?
ÖREG: Jártam biz’ én, még az iskola mellé is!
Tizenhat pár lábbelit elszaggattam,
S mégis nagy szamár maradtam…
- PÁSZTOR: Tudsz-e, öreg diákul?
ÖREG: Tudok biz’ én a legjavábul…
- PÁSZTOR: Hogyha tudsz, mondd meg nekem, mit teszen ez: Szkibesz, szka-besz, mortikili-kalesz, ebenusz, bebenusz, iskra, dominus, spiritusz?
ÖREG: Híg galuska, rántás, vöröshagyma-mártás; ennél-e te pajtás?!
- PÁSZTOR: Ennék bizony, ha volna!
- PÁSZTOR: Gyere, öreg, Betlehembe, kis Jézust imádni!
ÖREG: Hova-hova? Debrecenbe kispipát csinálni?
- PÁSZTOR: Nem Öreg, Betlehembe, kis Jézust imádni!
ÖREG: Aha, tudom már, oszt merre kell oda járkálni?
- PÁSZTOR: Arra Öreg, merre a mennyei harang szól!
ÖREG: Amerre a tanyai kolomp szól?
- PÁSZTOR: Nem, arra, merre a mennyei harang szól!
ÖREG: Menjünk hát Betlehembe, nézzük melyik az a kis Jézus!(a szamárra mutat) Az a kis Jézus?
- PÁSZTOR: Nem öreg, az a szamár.
ÖREG: Aha, tudom már, akkor melyik a kis Jézus?
- PÁSZTOR: Ott Öreg, az a fényes!
ÖREG: Az a kényes?
- PÁSZTOR: Nem Öreg, az a fényes!
ÖREG: Jaj, de nagy világosságot láttam!
- II. PÁSZTOR: Ne félj öreg, ne félj!
ÖREG: Nem is félek, csak az inamba szállt a bátorság! Na, te kis Jézuska, hoztam neked egy zörgős baltát, meg egy piros almát, meg egy cikk fokhagymát! Rontsd meg vele az ördögök hatalmát!
CSIKÓS: Öreg, tán még táncolnál is egyet a kis Jézuska kedvéért?
ÖREG: Hogyne táncolnék, édes fiam, mindenem kívánja, csak a lábam nem.
ÉNEK: Az öreg Máténak jól megyen dolga,
Mert megházasodni vóna vágyása,
de mit tegyünk véle, megházasítani bolondság vóna.
ÖREG: Okosság vóna!!
Hallja mi jó néném asszony, innánk ennénk ha vóna, minálunk is megfordulna a vén asszony dolga,
olyanokat ugranánk szinte megroppannák,
hogy még szőrös bocskorunkat lábunkra csatolnánk. 2x
ÖREG: Jól a talpam alá húztátok, kedves gyermekeim!
- PÁSZTOR: Kedves gazduramék, a kis Jézuskának
Egy kis ajándékkal hogyha szolgálnának,
Ha százasuk nincsen, ezres is jó bele,
Tessék ide adni hadd haladjunk vele!
CSIKÓS: Látom, a gazdasszony szalad a pincébe, Hozza a bort az iccébe.
ÖREG: Látom, a gazduram meg se moccan!
BETYÁR: Hopp hé, még én is itt vagyok. Hamarosan a kis Jézust köszöntőkkel tartok. Előtte bukszátokat mind megnyissátok, Csengő arannyal, ezüsttel perselyemet telirakjátok! (odamegy a gazdához, megrázza a perselyt) Csengése jó, hozzon áldást a házra ez a szép zeneszó!
ÉNEK: (mind) Isten áldja meg e háznak gazdáját.
Töltse meg az Isten csűrjét, kamaráját!
Áldja, meg, áldja meg magyarok hazáját!
- PÁSZTOR: Köszönöm s hálálom kik itt hallgattátok, alacsony munkánkat meg nem utáltátok,
Miért a mennyekben legyen koronátok, a kis Jézus áldása szálljon tireátok,
Semmiféle átok ne férjen hozzátok!
EGYÜTT: Áldott karácsonyt kívánunk.
ÉNEK: Pásztorok, pásztorok örvendezve,
Siessünk Jézushoz Betlehembe,
A kisded Jézuskát mi imádjuk,
Mint a hű pásztorok, magasztaljuk.
